Apa a konyhában

Kivételesen kényelmes helyzetben vagyok. Nem egy olyan ételről kell majd írnom, amit még sosem csináltam, hanem szinte "rutinosnak" mondhatom magam. A citromos álom hatodik éve oszlopos tagja a karácsonyi menünek, és már a blog kezdete előtt is az én feladatom volt az elkészítése. Ez persze a recept ismeretében érthető lesz: ennél egyszerűbb, gyorsabb és finomabb recept kevés van.

A hozzávalók - technikai okokból diétásra véve:

- 20 dkg babapiskóta (jövőre megpróbálok saját piskótatésztát készíteni hozzá)

- 9 evőkanál cukor (nálam: nyírfacukor és eritrit keveréke)

- 1 citrom kifacsart leve és 2 citrom héja

- 1 zacskó vaníliás cukor

- 4 dl habtejszín

- 4 dl tejföl

- ízlés szerint gyümölcs a dekorációhoz

A leghosszabb művelet a babapiskóta 1 cm-es darabokra vágása. Ha ezt sikerül úgy megoldani, hogy a tálban is maradjon a nassolás után, az már félsiker. Ezután összekeverjük az összes többi hozzávalót a habtejszín kivételével. A legvégére tartogattam a legnehezebb műveletet (igen, ebből is látszik, hogy mennyire kezdő szakács vagyok...): a habverést. Ezt lehet kézzel is, de a géppel hatékonyabb, gyorsabb, és biztosan beleférünk a 10 percbe. Lassan, óvatosan forgassuk bele a habtejszínt a másik tálban lévő masszába, és ezzel kész az öntet.

Vegyünk elő egy közepes tálat, rétegezzük bele a hozzávalókat. Kezdjük egy réteg szósszal, majd babapiskóta, szósz, piskóta és a tetejére is szósz. Ha egyenlően akarjuk elosztani, akkor kb. 7-9 kanál jut egy rétegre.

Ennyi volt. Ha szeretnénk még díszíteni, megtehetjük ízlés szerint gyümölcsökkel, ahogy az alábbi képeken láthatjátok is. Igazából hosszabb leírni, mint elkészíteni, és a család imádja. Jó nassolást!

_

Ma egy nagyobb falatba vágtam a fejszémet, és ismét elővettem azt a szakácskönyvet, amiből már korábban a francia citromtorta is készült. Még mindig sok itthon az alma, így ismét egy almás recept következik...

Elméletileg leveles vajas tésztából készül ez az almás papucs, a franciák kedvelt almás süteménye - aminek változatai megtalálhatók Fornetti és társai repertoárjában is. Az én tésztám maximum egy nagy levélnek tekinthető, de hát ne ezen múljon a dicsőség, az eredmény ettől még finom lett.

Figyelem, ez a recept időigényes, tokkal-vonóval az első harapásig 2 óra is eltelhet - ne akkor fogjunk hozzá, amikor éhesek vagyunk!

A hozzávalók 6 személyre:

• 250 g vaj
• 250 g liszt
• 75 ml víz
• 500 g pucolt, kockázott alma (kb 5-6 szem almából)
• 25 g cukor (eritrit is jó lesz, akkor egy kicsit több kell)
• fél teáskanál fahéj
• 1 tojás
• mazsola ízlés szerint

Először is 200 g vajat vágjunk kis darabokra. Ezt fokozatosan adagoljuk hozzá a liszthez, folyamatosan gyúrva, hogy ne maradjanak egyben a vajdarabkák. Az eredeti recept szerint 20 percig álljon a vaj szobahőmérsékleten a művelet előtt. A türelmetlenebbeknek egy villámgyors mikrózást ajánlok, vagy esetleg azt, amit én csináltam: mielőtt bedobom a lisztbe, 2 másodpercig szorongatom a vajat a kezemben. Utána szépen fokozatosan gyúrjuk egybe a tésztát, amíg össze nem áll. Érdemes ezt a műveletet türelemmel végezni, tényleg szépen össze tud állni pár perc gyömöszölés után.

Ha ez megvan, akkor jön a trükkös rész, amitől leveles lesz a tészta: formáljunk belőle egy 10 x 18 cm-es téglalapot, majd hajtogassuk be: egyharmadát hajtsuk a közepéhez, majd a másik harmadot erre rá. Így alakulnak ki a rétegek, amik kellenek a levelekhez. Ha kész, a széleit lenyomkodom, hogy elzárjam a levegőt. 5 percig állni hagyom, fordítok rajta, és kezdem előről a hajtogatást. Ha már túl duci, akkor nyújthatunk rajta egy kicsit. Ezt a műveletet még háromszor kell megismételni, majd mehet egy órára a hűtőbe. Észrevettétek? A tésztában nincs cukor, semennyi!

Ezután fordítsuk figyelmünket az almára. Pucolás, felkockázás után mehet egy serpenyőbe 50 g vaj kíséretében. 5 percen át főzzük kevergetés mellett, amitől kicsit összeesik. Ezután mehet hozzá a fahéj és a cukor, majd leveszem a gázról, hozzáadok némi mazsolát, és hagyom kihűlni.

Ha már eleget pihent a tészta a hűtőben, akkor elővehetjük, és gyúrjuk kb 0,5-1 cm vastag körré. A tészta vastagságát az dönti el, hogy ha már szemre belefér a körbe a töltelék, akkor kb jók vagyunk... Persze ne legyen túl vékony, mert akkor könnyen szétesik majd sütés közben. Ha megvan, akkor az előkészített és sütőpapírral kibélelt tepsibe tesszük a tésztát. A felének csinálunk egy 1 cm magas peremet, ezt a felét megtöltjük az almával, majd mehet rá a teteje. Az illesztésnél nyomkodjuk össze alaposan, így elkerülhető a sült alma effektus, avagy a totális szétcsúszás.

A sütés előtt fogom a felkevert tojást, szépen kikenem a duci papucsot, majd megszurkálom villával, hogy ne repedjen szét az egész. Ha megvan, akkor mehet a sütőbe 190 fokon, 20 percre. Az idő lejárta után lejjebb veszem a hőmérsékletet 160-ra, majd még 20 percet kap. Tudom, hogy minden sütő más és más (a sütő pontos beállításáról egy következő alkalommal írok majd), én úgy láttam, hogy a sütinek kellett még 5-6 perc a végén, hogy enyhén megbarnuljon a teteje.

Kicsit szétnyílt, de nem vészesen, ez még betudható az első próbálkozásnak. Viszont ahogy a fenti kép mutatja, annyira már nem volt rossz a helyzet, hogy szét is folyjon a tepsiben. A leveles állagot nem sikerült elérni, de vékony és könnyű tészta maradt a sütés után. És nem mellesleg szinte "diétás", kiszámoltuk: 180g szénhidrát van az egészben az alacsony cukortartalom miatt. Ez azt jelenti, hogy diétázók is fogyaszthatják, persze mértékkel, egyszerre egy szeletet, 20-30g-nyi szénhidráttal. Jó étvágyat, érdemes még melegen tálalni!

Elindult a karácsonyi vásárok szezonja, mi is nemsokára indulunk az éves rendes bécsi kirándulásunkra, ráadásul az időjárás is egyre téliesebb. Már csak 21 nap van hátra a forraltbor főző versenyig, halmokban áll a mézeskalács, és már futottam idén hóesésben.

Nem csoda hát, ha ismét elkapott a bonni téli nosztalgia, és elhatároztam, hogy a méltán híres német konyha egy egyszerűbb desszertjét elkészítem estére. A mai terítéken szereplő édesség a sült alma, azaz a Bratapfel. Nem is kerestem magyar receptet, rögtön a bonni emlékek közé tartozó "German Cooking Today" c. művet lapoztam fel a megfelelő fejezetnél, mondván, hogy Dr Oetker biztosan ismeri a tutit.

Íme a recept 2 főre:

- 2db nagyobb alma (mi goldent használtunk, de egy kevésbé omlós savanyú fajta jobb választás lehet)

- 80g vaj

- mazsola

- fahéj

- mandula (őrölt és / vagy egész)

- cukor (én eritritolt használtam, ebből egy kicsit bővebben kell szórni ugyanolyan hatásfokért)

- egy fél citrom leve (nagyon kevés is elég)

Az elkészítés igen egyszerű, mosogatással együtt max. 15 perc kell hozzá. Az almák magházát el kell távolítani, de vigyázzunk, ne lyukadjon ki az alja! Ez fontos lesz, mert nekem adódtak problémáim...

Elkészítjük a tölteléket: finoman összegyűrjük a vajat, a mazsolát, a mandulát és a fűszereket. Kézmelegen már megolvad annyira, hogy szépen fel lehessen tölteni az almákat. A tetején hagyjunk egy nagyobb púpot, ez folyik majd végig rajta, és ad egy kis extra ízt. Ha még marad töltelék, az mehet a tepsibe az almák mellé, egyedül a mazsolával kell vigyázni, az hajlamos megégni. Kivajazott tepsibe téve valahogy így néz ki:

Nincs más hátra, mint 200 fokon 20 percen át letakarás nélkül sütni, majd letakarni alufóliával és még 20 percig hagyni. Hozzátenném, az utolsó 20 percben érdemes 4-5 alkalommal ránézni, hogy elkapjuk azt a pontot, amikor megroggyant már az alma, és ráncos lett, de még nem esett szét. Nekem ez nem sikerült, így az eredmény most ronda és finom :)

Már egy ideje érdekelnek az online tanfolyamok, egy-két alkalommal bele is néztem pár témába olyan oldalakon, mint az edx.org, az Udacity vagy a Coursera. Most viszont találtam egy igazi gyöngyszemet:

Tudomány & Konyha, 10 hetes tanfolyam (www.edx.org), a tartalma pedig nagyon izgalmas:

1. hét: Az ételek alapvető összetevői (gyakorlat: a sütő és a mérleg beállítása)

2. hét: Energia és hőmérséklet (gyakorlat: házi ricotta)

3. hét: Halmazállapotok (gyakorlat: jégkrém)

4. hét: Rugalmasság (gyakorlat: tészták)

5. hét: Zselatin, gyöngyösítés (gyarkolat: tojással készült ételek)

6. hét: Hőátadás (gyakorlat: Molten Chocolate Cake)

7. hét: Viszkozitás és polimerek (gyakorlat: cukorkák)

8. hét: Emulzió és habok (gyakorlat: majonéz és habok)

9. hét: Sütés

10. hét: Fermentálás & Enzimek

Már bele is vágtam, hamarosan érkezik az első hét beszámolója :)

Hosszú idő telt el a legutóbbi írásom óta, közben időnként főztem azért, dokumentáltam is, de valahogy a bejegyzés mindig elmaradt. Mostanában már egyre többet gondolkodtam az újraindításon, ennek a termése a mai recept.

A július 20-i kellemesen szabad szombat délutánon az jutott eszembe, hogy fel kellene dolgozni az oszlásnak induló sárgabarackokat, amik már kb. egy hete várták a jobb sorsot a konyhapulton. Rövid böngészés után találtam is a nosalty.hu-n egy receptet, egy képpel, ami alapján fánkszerű, könnyed süteményre számítottam. De ne higgyetek neki, a recept és a kép köszönőviszonyban sincs egymással... Lássuk, én mit sütöttem ki belőle:

Hozzávalók - átírtam, javítottam:

A tésztához:

• 30 dkg liszt
• 1 tojás
• 2 ek cukor
• tej (de max annyi, amit az élesztőhöz felhasználsz)
• 25-30g élesztő
• 1/8 kocka sütőmargarin / ugyanennyi vaj felolvasztva

A töltelékhez:

• 50 dkg túró
• 1 kis dobozos tejföl
• 4 ek cukor 
• porcukor a tetejére - opcionális
• 3 ek gríz
  
• 1 tojássárgája

és külön még:

• 20 dkg baracklekvár - a legendával ellentétben nem kell sütésálló, ki sem látszik... Házi megteszi.
• sárgabarack, nekem kb 1kg kellett, elég nagy a tepsi

Az első feladat az élesztő felfuttatása (élesztő + 1 dl tej + egy kávéskanál cukor jól felkeverve). Ezt már egyszer nagyon jól leírtam pl itt, ahol tippeket-trükköket találhattok:  http://apaakonyhaban.blog.hu/2012/03/04/indiai_konyha_naan_kenyer_es_korma Most csak annyit tennék hozzá, hogy ha sikeresen elkezdett felfutni az élesztő, folyamatosan ellenőrizzük! Nekem szépen elindult, aztán hirtelen elkezdett összeesni. Ilyenkor azonnal be kell avatkozni, és gyorsan felhasználni, tehát állj készenlétben!

A tészta hozzávalóit egy közepes edényben összeöntjük, a végén hozzáadjuk a felfutott élesztőt. Ha túl sok a tej, akkor folyós lesz, de nem kell megijedni, addig adagoljuk a lisztet hozzá a 30dkg-on felül, amíg a kívánt szilárdságot eléri! Ezután meleg helyre tesszük letakarva, amíg kétszeresére dagad.

Közben begyújthatjuk a sütőt (180 fok), aztán jöhet a töltelék. Ne felejtsétek el, a töltelékbe nem tartozik még bele a barack, valamint a lekvár sem! A többieket viszont összekeverhetjük egy tálban.

Ezután kinyújtjuk a tésztát a tepsi méretére, sütőpapíron beletesszük (vagy kivajazva, ízlés szerint). A tetejére kis grízt szórunk, majd mehet rá a lekvár (az összes, egy rétegben). Ha megvan, akkor a következő réteg a túrós töltelék. Most valahol itt kell tartanotok: 

Ezután már csak egy rövid feladat van hátra: a barackok mosása, megfelezése. Ha kész, rétegezzük sorban, szorosan a tetejére. Hámozni nem kell, ha csak nem érzékeny a gyomrotok. Az eredmény a következő:

Ezután 45-60 percen át sütjük az előmelegített sütőben, és már kész is. Érdemes azért 30 perc után rendszeresen ránézni, ne érjen meglepetés. És bár valóban nagyon jól néz majd ki, csak akkor szabad felvágni, ha már kihűlt, különben a sütemény könnyen kanalas desszertté válik. Ha minden összejött, akkor munkánk eredménye egy finom, kelt tésztás vasárnapi süti:

Már rögtön nagyon finom, de még annál is inkább másnap, a Lupa-szigeten, evezés után. Jó étvágyat!

Az előző vendégposzt után ismét egy olyan ételt osztok meg veletek, amit nem én készítettem... Anya a konyhában, azaz Nóri ma úgy döntött, hogy feldolgozza a hűtőnket ellepő szilvahegyet. Ennek az eredménye lett egy szilvalekvár - ez már önmagában is megérne egy újabb bejegyzést, valamint az utóbbi idők legjobb alkotása: a szilvachutney.

Ahogy a naan kenyérből kiderült, nagy rajongója vagyok az indiai konyhának. Ma még egy lépéssel közelebb kerültünk a Pandzsab Tandoori étterem magas mércéjéhez: befőztünk néhány üveg saját chutney-t. A receptért köszönet a Kaldeneker Lekvárosház blognak! Az ott leírtakat igyekszem kiegészíteni a saját tapasztalataink alapján.

A hozzávalók tehát:

5 hónap után újult erővel jelentkezik a főzőblog, ráadásul rögtön egy érdekességgel, a blog történetének első vendégposztjával, Békei kolléga jóvoltából. Nemsokára felteszem a saját halas receptemet is, lehet összehasonlítani!

Egy gyors, 30 perc alatt elkészíthető vacsorát készítettem tegnap, könnyű, extra nyári kivitelben. A meleg miatt amúgy sincsen igényünk ilyenkor komolyabb vagy nehéz ételekre, így egy nagyon gyorsan elkészíthető halételre esett a választás. Budaörsiek vagyunk, így szombat délelőtt ideális meglátogatni a dokkot, a budaörsi halpiacnak is nevezett büfé-bolt képződményt. Itt friss halból egyszerre 5-6 féle filét lehet választani, de szokott lenni scampi, vagy más is. Fagyasztott áru is van, de azt nem veszünk. Ha nem tudod mit akarsz, kóstolhatsz a büfében, megsütik frissen. 

Másfél éve kezdődött a rajongásom az indiai éttermek iránt. Mirjam születése előtt be is jártuk a budapesti indiai éttermek javát, és sehol sem kellett csalódnunk. Ahogy jön a tavasz, lassan ismét kimozdulhatunk majd, de addig is a vasárnapi ebédbe csempésztünk némi egzotikumot.

Azért nem a chicken korma elkészítését részletezem, mert bevallom, a könnyebbik utat választottuk, mégpedig egy előre elkészített szósz segítségével. A csirkemellek pirítása nem volt nagy feladat, így egy saját alkotással kellett megpróbálkoznom. Indiai kaja nekem elképzelhetetlen naan kenyér nélkül, ezért - és mert nem rajongok a rizsért -belevágtam. De előbb még vessünk egy pillantást a szósz címkéjére. Az indiai marketing gyöngyszeme: a szósz, ami versenytársánál sokkal finomabb... Mondhatni: Testsieger, Gut (2.1)

Na de vágjunk bele, hogyan is készült a lakótelepi kemencében autentikus naan kenyér. A naan irodalma megoszlik két főbb módszer között: sütőben, illetve serpenyőben készült. Én végignéztem a receptek mellé csatolt képeket, és amelyik leginkább hasonlított az éttermekben látott változatra, az lett a nyerő. Így egy serpenyős megoldásra számítsatok.

Hozzávalók:

50 dkg liszt
fél kocka (kb. 2,5 dkg) élesztő, 
1,5 dl natúr joghurt, 
2 evőkanál étolaj, 
1 mokkáskanál só, 
1 kiskanál cukor, 
langyos víz (kb. 2 dl)

A süteményes tészták elkészítése eddig nem okozott gondot, de a kenyértészta újdonság volt: itt élesztőt kell használni. Sőt, futtatni. Ez a művelet óvatosságot igényel, ennek hiányában pedig tartalék élesztőt. Nekem elsőre sikerült a kívánt eredmény, ezt a szerencsének tudom be. Egy deciliter langyos (inkább hidegebb, mint meleg...) vízbe keverek egy kávéskanál cukrot és egy evőkanál lisztet, majd belemorzsolom az élesztőt (egy csomag fele az adag). Ha elindulnak a gombák, akkor hamar a tetejére úszik, és nem túl gusztusos barna habot növeszt. Amennyiben sikeresek voltunk, hagyjuk tobzódni magában az élesztőgombát, jöhet a tészta.

Összeöntjük a lisztet, az étolajat, a sót, a joghurtot, majd a végén lassan hozzáöntjük a felfuttatott élesztőt. Célszerű odakészíteni egy pohárban némi vizet, ezzel folyósíthatjuk a tésztát, ha túl száraz lenne. Csak óvatosan a vízzel, könnyen elázhat, amihez adhatunk lisztet, majd ismét vizet az idők végezetéig... A cél az, hogy könnyen formálható, de nem ragadós massza álljon elő, amit konyharuhával 30 percre letakarva kelesztünk. Ha megvan, akkor 12 egyenlő gombócra osztjuk, és ismét letakarva még negyed órát pihennek.

Most következik a kritikus rész. Vagy lapítsuk az összes gombócot papírvékony körré, vagy kérjünk meg erre valakit, amíg mi sütjük. Én így is alig bírtam a tempót, ami a recept szerint sima ügy. Ha nincs Nóri, akkor az elsőn sem jutok túl sérülés nélkül. A sütéshez egy jobb palacsintasütő megfelel, minden olaj nélkül. Nagyon hamar sül, az állapotára a tészta hólyagosodásából következtethetünk, rosszabb esetben a fekete füstből. Megfordítva még kevesebb idő kell neki, egy naan max. 2 perc alatt megvan. Nekem miután egy elkészült, le kellett kapargatnom az odakozmált lisztet a sütőről, de ez csak két mozdulat, aztán mehetett minden tovább. Mikor a következőt fölrakjuk, pont annyi időnk van, hogy megvajazzuk az előbb elkészült példányt. Ettől lesz vajas a naan kenyerünk, márpedig ez az alapkategória az étteremben, ergó a vaj nélkülözhetetlen. 

Miután kb 20 perc alatt minden kenyerünk kisült, gyorsan utánmelegítettük a csirkés szószt, és már ettünk is. Nem dicsekvésből mondom, de igazi indiai hangulat lett, ez pedig nagyban a finom kenyérnek köszönhető. Jó étvágyat!

Nóri ma jelezte, hogy ideje valami komolyabbat is főznöm, mert az elmúlt alkalmakkor csak rövid desszertre futotta. Így jutottam arra, hogy kipróbálom a steaksütés rejtelmeit. Innentől hosszú böngészés kezdődött, mert igazán jó magyar nyelvű receptet nem találtam, a külföldi oldalak pedig nem részletezték az elkészítést. Az eredmény a citromtortánál már használt szakácskönyvből francia tárkonyos steak lett, Stahl Judit és Jamie tippjei alapján.

A hozzávalók (2 személyre):
25 g vaj
6 db nagy gomba (én barna csiperkét használtam)
olívaolaj
1 db vöröshagyma vagy 4 db mogyoróhagyma
1 dl fehérbor
80 ml főzőtejszín
1 evőkanál mustár
1-2 gerezd fokhagyma
tárkony, só, bors
2x 300-350 g marhahús (nálam marhacomb)
 

A recept azt írta, hogy előkészítés 10 perc, főzés 10 perc. Örültem annak, hogy a bögrés muffin tempójában készen lesz a steak, így 12:05-kor nekikezdtem. 13:40-re lett belőle ebéd, ami barátok közt is több, mint másfél óra. Tehát ha nektek nem lapul az összes alapanyag előkészítve a hűtőben, akkor inkább ennyit szánjatok rá... Komplikációt okozhat még, hogy 3 db serpenyőre lesz szükség, valamint gyorsaságra, ha azt szeretnétek, hogy minden hozzávaló egyszerre legyen meleg. Érdemes minden alapanyagot a sütő köré készíteni, hogy az elkészítésük már ne okozzon késést.

Célszerű a gombával kezdeni, mosás, pucolás, szeletelés és sózás után (ez már önmagában negyedóra volt nekem...) a 25 g vajon megsütjük. Ha mindkét fele barna, és a kóstolópróbának is megfelelt, akkor már készen is van. A nehézséget az okozza, hogy innentől melegen kellene tartani. Tanulság: ha nem megy, az sem tragédia.

A következő serpenyőben elkészíthetjük a mártást. Egy a titka: végig max. közepes lángon dolgozzunk, a szósz ne forrjon fel! Némi olívaolajjal dinszteljük meg a vöröshagymát, majd óvatosan (!) adjuk hozzá a fehérbort. Kb 3 perc után követheti a többi hozzávaló: tejszín, mustár, tárkony, só, bors, összepréselt fokhagyma.

Ezután jön a lényeg: a steak. A Tecsóban már eleve szép szeletekre vágva kértem a marhacombot, így a vágással nem volt probléma. Sajnos ezt a húst aranyárban vesztegetik, nem véletlen, hogy az éttermekben is sokszor ez a legdrágább kaja... Számításaim szerint egy szelet eszmei értéke kb. 800 Ft volt.  A hússzeleteket besózom, majd felforrósítom a grillező serpenyőben az olívaolajat. VIGYÁZAT, a hús az edényben iszonyatos fröcskölésbe kezd, beterítve egy méteres körzetben mindent. Az eredeti recept szerint félig sülthöz 1,5 perc, közepeshez 2,5 perc, jól átsülthöz 3 perc kell.

Nekem a kétszer 3 perc után még tocsogott a vérben, így hosszabbítottam. Kb 6 perc / oldal elég volt, de gondolom ez az edénytől, a hőmérséklettől is függ. Itt hívnám föl a figyelmet, hogy bár az én húsom nagyon finom lett, omlósnak azért nem nevezném. Be kellett volna vetni porhanyósítási taktikákat, de talán majd legközelebb.

A tálalás módja: alul a gomba, rá a hús, majd a tetejére a szósz. Köretnek jól esett hozzá a zöldbab, vajon párolva. Krumplipürét is ajánlanak hozzá, annak, aki nem éppen szénhidrátdiétán van, mint én. A hosszas folyamat után azt hiszem, én is elmondhatom az elkészült ételről: well done :)

Majdnem egy hónap telt el a legutóbbi posztom óta, tudom, néhányan már aggódtatok, hogy elvesztem. Nem így történt, sőt még főztem is, de az energia mindig elfogyott valahogy, mire be kellett volna gépelni az okosságokat. Viszont most újra jelentkezem, mégohzzá egy praktikus és gyors édességgel: a bögrés muffinnal.

Ez a recept igen hasznos akkor, ha max 15 percetek van valamit összeütni a vendégek érkezése előtt, és a gyermeketek a háttérben sírdogál. Tehát én naponta készítem :) Ez örömteli, mert sok a vendég, ugyanakkor némileg visszavetette az ambícióimat, miszerint 3 emeletes esküvői tortákat gyártok majd futószalagon. Na de vágjunk bele, különben megírni hosszabb lesz, mint elkészíteni.

A hozzávalók (egy 2 dl-es tejfölös dobozzal kimérve):

• 2 bögre liszt
• 1/2 cs sütőpor
• 1 bögre cukor
• 2 cs vaníliás cukor
• 1 tojás
• 1 bögre tejföl
• 1/2 börge napraforgó olaj
• kevés tej
• málna vagy bármilyen egyéb gyümölcs, dekoráció, csoki

 AA reA

A recept titka állítólag az, hogy az alkatrészeket meghatározott sorrendben kell összekeverni. Szerencsére ez a sorrend pont az, ahogyan a hozzávalókat leírtam, ezért kezdjük a lista tetején, majd öntsük össze egyesével egy szép nagy tálba mindet (a málna kivételével). A lisztet és a sütőport külön is keverjük össze! A végén a "kevés tej" egy rövid löttyentésnyit takar, ha több, akkor túl híg lesz. Keverjük össze, de arra figyelni kell, hogy nem szabad sokáig kevergetni, éppen csak összeálljon, hiszen a muffinformákba még bele kell tölteni. 

Az igazán finom muffin kulcsa a sok gyümölcs, ez jött be nekem is. Ezért kezdjük két evőkanál tésztával muffinonként, majd erre tegyünk 3-4 szem málnát. Utána egyenletesen elosztva töltsük föl a sütőformát tésztával, a tetejére mehet dekorációnak még gyümi. 180 fokon süssük a recept szerint 10 percig, de én véletlenül ott felejtettem még öt percre, és kifejezetten jót tett neki. Ne égjen meg a teteje, de túl hóka se legyen! Nem az idő a lényeg, a tűpróba + a süti barnasága a döntő.

Köszönet a receptért a Nosalty blognak, íme a finom eredmény:

Kontrollcsoportunk Jucus és Dávid voltak, nekik ajánljuk ezt a bejegyzést!

Ezen a héten elkezdtem belemélyülni a főzős blogok világába. Szétnéztem a magyar oldalak között és a nemzetközi porondon is, találtam számos izgalmas oldalt. Gondolkodtunk, hogy vasárnap mi legyen a családi ebéd, amíg végül úgy döntöttünk, hogy egy görög étterembe megyünk.... Így a főétel helyett más téma után kellett néznem.

Már régóta szemezek azzal a francia szakácskönyvvel, amit kb 2 éve vettünk. Az idei francia nyaralás során volt alkalmunk városi és vidéki finomságokat is kóstolni, Châteauneuf-du-Pape boraiból pedig egy sor palackot  is hoztunk. Az ízek meggyőzőek, de az adag, hogy is mondjam, franciás... Emlékezetes élmény maradt viszont a Tarte Tropezienne, egy különleges torta, amit furcsamód reggelire kínált nekünk a házigazdánk, Jean-Pierre. A szállást csak ajánlani tudom, Avignontól 10 km-re egy kis faluban, gyönyörű kerttel: Le Mas Ferrand http://www.le-mas-ferrand.fr

A szakácskönyvet rögtön a tortáknál nyitottam ki, határt csak a hűtő tartalma szabott. Így választottam a Tarte au Citron, azaz a francia citromtorta receptjét.

Hozzávalók:
Tészta (Pâte brisée)
250 g liszt
175 g vaj
20 g kristálycukor
1 tojás
2 evőkanál víz

Töltelék
2 tojás
100 g cukor
150 ml főzőtejszín
2 citrom leve és héja reszelve
50 g vaj

A lisztet egy edénybe öntjük, apróra kockázva hozzáadjuk a vajat. Egy közepesen nagy edényben morzsoljuk össze őket, egy-két perc alatt valóban morzsás állagú lesz (ha nem olvasztjuk túl a kezünkkel. Hozzáadjuk a cukrot, a tojást és a vizet, alaposan csomómentesre dolgozzuk egy lapos élű (kenő)késsel, vagy ahogy én tettem: egy kisebb tortalapáttal. Ez a furcsa technika egész hatékony, hamar összeáll a tészta. Egy hideg és lisztes felületen (panellakásban ezt nyitott ablaknál tudtam elérni) óvatosan összegyúrjuk, a kész gombócot 40 percig hűtőben pihentetjük. Ebben az időben nekünk semmi dolgunk, tetszőleges szabadprogram.

Ha letelt a 40 perc, vékonyra (fél cm) nyújtjuk, majd belehelyezzük egy lecsatolható oldalú tartóba. Ne felejtsétek el előtte kivajazni! Még egy hasznos tipp: a krém max 1 cm magasságig ér majd, ezért elég ekkora peremet hagyni, az viszont legyen vastagabb, akár vissza is hajthatjuk kétszer. Ha ezt nem teszitek, akkor úgy jártok, mint én… Ha belekerült a formába, akkor vissza a hűtőbe még 20 percre.

A második hűtőzés már aktívan telik, mert egyrészt elő kell melegíteni a sütőt 180 fokra, másrészt most készül a töltelék. A tojásokat, a cukrot, a tejszínt és a citromot egy tálban összekeverjük. A recept itt krémes állagot írt – nekem inkább „krém jellegű” lett, de semmiképpen sem sűrű. A vajat kis lángon felolvasztjuk, és lassú keverés mellett beleöntjük a krémbe. Ha megvan, akkor elő a hűtőből a tésztát, bele a tölteléket és irány a sütő!

15 percig ezen a hőmérsékleten sütjük (nekem itt omlottak bele a magasított oldalak a tortába…), majd 160 fokra állítjuk, és még 20 perc. Ha ennyi idő alatt megszilárdul a töltelék, akkor rendben van, ha nem, akkor süssük még. Nekem volt olyan torta, amire 20 percet írtak és két órát sütöttem, legyetek türelemmel! Tálalás előtt egy órát hűteni kell és már ehető is.

A család lelkes volt, az eredmény egy pikáns-fanyar citromtorta némi szépséghibával…

Ez a poszt olyan egyszerű - és remélem, hogy olyan sikeres is - lesz, mint az a nass, amit vasárnap készítettem a vendégeskedés alkalmából.

Krumplipogácsa, avagy (majdnem) tócsni hozzávalói:

1 kg krumpli
3-400 g liszt
1 tojás
só

Már a hozzávalókból is látszik, hogy ez az étel nem atomfizika, és ez szerencsére a gyakorlatban is így van. A receptet szombaton tanultam, és így hangzott:

"Főzz meg annyi krumplit, amennyit akarsz, tegyél hozzá annyi lisztet, ami elég, és még egy tojást. Olajban süsd ki, és kész is..."

Azért én igyekszem egy picit több támpontot nyújtani. Először is a krumplit megpucoltam és úgy raktam föl főni, sós vízben. Vannak olyanok, akik a héjában főzésre esküsznek, nekem ez is bejött. Az egész recept kulcsa, hogy a krumplit hagyom teljesen kihűlni. Nem langyos, teljesen hideg kell a továbbiakhoz.

Összetöröm, de nem kell pürésíteni, lehet egy kicsit darabosabb. Mehet bele a tojás és kb 300 g liszt. Összegyúrás közben folyamatosan adhatunk még hozzá lisztet, amíg nem tapad a kezünkhöz, és gombóccá áll össze. Ha megvan, nyújtódeszkán kinyújtom fél centi vastagra. Tetszőleges méretű pohárral lehet szaggatni.

Ha megvan, akkor forró olajban kisütöm. Néhány perc alatt megvan az egész, ne engedjük, hogy teljesen megbarnuljon sütés közben. A végeredmény a krumpli elkészültétől 10 perc, a család pedig lelkesen falta. Mi köretként is ettük már zöldséges húsos wokhoz, na de ez már egy másik történet...

Ezzel a poszttal már hivatalosan is belevágok az ismeretlenbe, és olyan ételekkel kísérletezem, amiket eddig még sosem készítettem. Adta magát a választás, hogy a komoly pénzeső reményében lencsét együnk 2012 első napján, ráadásul ez az egyetlen főzelék, amit szeretek is...

Íme a főzelék hozzávalói 2 főre:

250 g lencse
só, nyírfacukor
ecet
babérlevél
grahamliszt (2 púpozott evőkanál)
tejföl (kb 250-300 g)

A recept elkészítéséhez Polcz Alaine: Főzzünk örömmel! című könyve és feleségem tippjei nyújtottak segítséget. Akkor csapjunk is bele!

Mint kiderült, lencsefőzelék nem szerepel a könyvben, hanem egyszerre kell alkalmazni a lencseleves + a habarás című fejezeteket. Az eleje viszont végtelenül egyszerű: még előző este áztassuk be a lencsét vízbe, egy kellőképpen nagy tálban, mert duplájára dagad.

Másnap víz (bőven fedje el a lencsét) + só (egy lapos evőkanál) + cukor (egy lapos kávéskanál) + ecet (egy evőkanál) + 3 babérlevél kíséretében főzzük puhára a lencsét. Kóstolással tesztelhető, ha nem ropog a fogad alatt, jó lesz. Nekem kb 20 percet vett igénybe.

Ezután jön a habarás, ha ettől féltél előzetesen, akkor ez a félelem teljesen jogos. Itt sok mindent el lehet rontani. Keverjük össze a két púpozott kanál lisztet (én grahamlisztet használtam Nóri diétája miatt) három evőkanál tejföllel. Mintha pudingot készítenénk, szép csomómentes legyen. Amikor úgy érezzük, hogy készen van, akkor vagyunk a felénél. Ez egy aranyszabály akkor, ha nem szeretnénk, hogy a család a lisztdarabokat halássza a főzelékből. Adjunk hozzá még 2-3 kanál tejfölt, egy keveset a lencse főzővizéből, keverjük össze, majd lassan öntsük bele a felét a forrásban lévő lencsébe, kevergetés közben. Várjuk meg, amíg felforr, ha elég sűrű, akkor ennyi volt, ha nem, akkor fokozatosan adjunk még hozzá annyi masszát, amit szükségesnek érzünk. Ezzel készen is vagyunk, lehet kóstolgatni, utóízesíteni (ha kell), majd pedig várni a fasírtra.

A fasírt:

500 g marha- és/vagy sertéshús
3 db zsömle
2 tojás
tej az áztatáshoz
zsemlemorzsa
1 db apróra vágott vöröshagyma
só, bors
majoranna
pirospaprika

A zsömléket az aktus előtt 2-3 órával áztassuk be annyi tejbe, amennyit éppen fel tud szívni.

Egy nagy edénybe öntsünk össze minden hozzávalót, ami nem a zsömle/morzsa. Ha kész, akkor a zsömlét nyomkodjuk ki, majd mehet ez is bele. Rövid gyúrás után előálltak a gombócok. Zsemlemorzsába forgatjuk, majd muffinformába töltjük őket, 200 fokon 30-40 perc alatt készen is vannak. A muffinforma azért praktikus, mert így nem kell olaj, tehát a reformkonyha oltárán is áldozunk. Köszönet a tippért anyukámnak :)

Az eredmény biztató, bár a főzelék kicsit híg, kicsit halovány színű, de a miénk... Ezt az ételt emelt fővel vállalom legközelebb is.

Idén már negyedik alkalommal vett részt kis csapatunk december 30-án délután a váci forraltbor-főző versenyen.

Ennek apropóján osztom meg most veletek a díjnyertes receptet :)

Hozzávalók:

36 liter fehér bor
3-4 liter víz
4 kg cukor
1 zacskó egész fahéj
1 zacskó egész szegfűszeg
fél zacskó egész szegfűbors
egy lapos evőkanál kardamom (lehetőleg szintén egész)
óvatosan gyömbér (ez lehet őrült is)
4 db narancs (a héja is)
2 db citrom (szintén héjastul)
2 dl pálinka (tetszőleges)

A válság idén minket is elért, így az eddigi minőségi borokat (Frittmann, illetve szekszárdi termelői) kihagytuk, helyette a Metro áruház legolcsóbb kannás bora, a félédes dűlőszelektált Mulatós volt a befutó (209 Ft/l). Mint kiderült, a szkeptikus tagok kételyei ellenére igen kiváló alapanyagként szolgált, bár önmagában való fogyasztását csak kalandvágyó embereknek javaslom.

A főzés azzal kezdődik, hogy alágyújtunk a katlannak. Mivel a céleszköz az év nagyobb részében disznóvágásokon teljesít szolgálatot, egy alapos mosás nem árt a nagy nap előtt...

A nagy titkunk nem más, mint a cukor karamellizálása. Ehhez néhány jótanács okulva az idei versenyből: 
1. várd meg, míg felmelegszik az edény
2. nem kell egy kis víz sem, úgysem ég oda (mivel nem vártad meg, hogy felmelegedjen)
3. ne a teljes 4 kg cukrot szórd bele az edénybe, hanem szép fokozatosan
Ha ezek teljesültek, akkor valószínűleg rövidebb, mint egy óra alatt végeztek ezzel a fázissal.

Ezt követően szépen fokozatosan hozzáadjuk az összes bort (az elején vigyázva, a forró cukorral érintkezve veszélyes lehet!). Ha már olyan meleg, mint egy baba fürdetővize, akkor mehetnek bele a fűszerek. A hőmérséklet ellenőrzését elvégezhetjük a klasszikus beleteszem a csuklómat módszerrel is, de mivel elég ragadós, én inkább a kóstolót javaslom. A fűszerek után hozzáadjuk a gerezdekre vágott citromot, narancsot és a pálinkát is, hagyjuk felforrni. (Megj: a pálinka idén sajnos kimaradt, ahogy már írtam, válság van...) Ilyenkor semmiképpen ne kóstoljátok meg a forralt bort, ha csak nem akartok kiábrándulni belőle. Hagyni kell, hogy összeérjenek az ízek.

Fontos, hogy a fűszerek ne legyenek bent túl sokáig, mert keserű mellékízt adhatnak a készülő italnak. Max 20 perc után halásszuk ki az egészet egy szűrővel. Néhány gerezd maradhat dekorációnak. Innentől már csak annyi a feladatunk, hogy melegen tartsuk, de nem túl forrón! Időnként célszerű lejjebb venni a hőfokot, illetve esetünkben leemelni a katlanról.

Az eredmény egy finom fehér forralt bor, nőies ízvilággal. Talán a puncshoz kicsit közelebb áll, mint az alkoholos, savas vörösborokhoz.

Köszönet mindenkinek, akik az idén segítették a munkát, név szerint:

- Gerzsonnak (a katlan szállítója)
- Békei (ex)kollégának és feleségének, Andinak a főzésért és a zsíros kenyérért
- szüleimnek a logisztikai támogatásért és az ebédért

Első próbálkozásom igen egyszerű, viszont megvan az a biztonságom, hogy sok további étellel ellentétben ezt már csináltam korábban. Így egy rutinos szakács magabiztosságával osztom meg tapasztalataimat.

A recept eredetijét a Mindmegette oldalán találtam (Padlizsánkrém VI, http://mindmegette.hu/padlizsankrem-vi.recept). Az ott fellelhető 57 különböző recept közül egyszerű módszerrel választottam: melyiket mentette el magának a legtöbb ember és főleg melyikben vannak olyan hozzávalók, amiket én szeretek :)

Tehát ami szükséges hozzá:

4 kövér padlizsán
1 fél fej közepes hagyma
3 gerezd fokhagyma
2 evőkanál mustár
4 evőkanál majonéz
1 felespohár olaj
só
bors

Igazán minimalista recept, minden a megfelelő padlizsán kiválasztásán múlik. Ne legyen puha, szép fényes és egészséges példányokkal működik csak - azaz árufeltöltés után a hipermarketben vagy hosszas keresgélés után a békási piacon.

A padlizsánokat villával alaposan kiszurkálom (hogy ne robbanjanak szét), majd tepsiben mehet a sütőbe. Előmelegíteni lehet, de nem kötelező. 200 fokon nekem eddig max 20 perc kellett, hogy szépen elkezdjen ráncosodni a padlizsán. Lehet egy kis égett szaga, nem kell megijedni, a tepsit sem kell előtte kikenni.

Ha kész és kihűltek a padlizsánok, egy kanállal kivájom a belsejét. Én a magot is nagyrészt benne hagyom, ez ízlés kérdése. A lényeg az, hogy a héja és a tepsire kifolyt keserű lé ne kerüljön bele. A kikapart belet alaposan összeturmixolom, ez adja az alapot.

Egy megfelelően nagy fémtálba öntöm és hozzáadom a mustárt, a majonézt, az apróra vágott hagymát (vörös/lila mindegy) és a fokhagymát. Ráöntöm a felespohárban kimért olajat (nehezen szabadulok a régi szokásoktól :) ), majd kb egy lapos teáskanálnyi sót. Borssal óvatosan megszóróm és az egészet összekeverem.

Az utolsó lépés megkóstoltatni a családdal és hozzáigazítani az ő ízlésükhöz. Az én padlizsánkrémem ma módosítás nélkül elfogadtatott!

Pirítós kenyérrel remek, napokig eláll a hűtőben - már ha marad belőle.

Íme az eredmény: