Első próbálkozásom igen egyszerű, viszont megvan az a biztonságom, hogy sok további étellel ellentétben ezt már csináltam korábban. Így egy rutinos szakács magabiztosságával osztom meg tapasztalataimat.
A recept eredetijét a Mindmegette oldalán találtam (Padlizsánkrém VI, http://mindmegette.hu/padlizsankrem-vi.recept). Az ott fellelhető 57 különböző recept közül egyszerű módszerrel választottam: melyiket mentette el magának a legtöbb ember és főleg melyikben vannak olyan hozzávalók, amiket én szeretek :)
Tehát ami szükséges hozzá:
4 kövér padlizsán
1 fél fej közepes hagyma
3 gerezd fokhagyma
2 evőkanál mustár
4 evőkanál majonéz
1 felespohár olaj
só
bors
Igazán minimalista recept, minden a megfelelő padlizsán kiválasztásán múlik. Ne legyen puha, szép fényes és egészséges példányokkal működik csak - azaz árufeltöltés után a hipermarketben vagy hosszas keresgélés után a békási piacon.
A padlizsánokat villával alaposan kiszurkálom (hogy ne robbanjanak szét), majd tepsiben mehet a sütőbe. Előmelegíteni lehet, de nem kötelező. 200 fokon nekem eddig max 20 perc kellett, hogy szépen elkezdjen ráncosodni a padlizsán. Lehet egy kis égett szaga, nem kell megijedni, a tepsit sem kell előtte kikenni.
Ha kész és kihűltek a padlizsánok, egy kanállal kivájom a belsejét. Én a magot is nagyrészt benne hagyom, ez ízlés kérdése. A lényeg az, hogy a héja és a tepsire kifolyt keserű lé ne kerüljön bele. A kikapart belet alaposan összeturmixolom, ez adja az alapot.
Egy megfelelően nagy fémtálba öntöm és hozzáadom a mustárt, a majonézt, az apróra vágott hagymát (vörös/lila mindegy) és a fokhagymát. Ráöntöm a felespohárban kimért olajat (nehezen szabadulok a régi szokásoktól :) ), majd kb egy lapos teáskanálnyi sót. Borssal óvatosan megszóróm és az egészet összekeverem.
Az utolsó lépés megkóstoltatni a családdal és hozzáigazítani az ő ízlésükhöz. Az én padlizsánkrémem ma módosítás nélkül elfogadtatott!
Pirítós kenyérrel remek, napokig eláll a hűtőben - már ha marad belőle.
Íme az eredmény:
