Az előző vendégposzt után ismét egy olyan ételt osztok meg veletek, amit nem én készítettem... Anya a konyhában, azaz Nóri ma úgy döntött, hogy feldolgozza a hűtőnket ellepő szilvahegyet. Ennek az eredménye lett egy szilvalekvár - ez már önmagában is megérne egy újabb bejegyzést, valamint az utóbbi idők legjobb alkotása: a szilvachutney.
Ahogy a naan kenyérből kiderült, nagy rajongója vagyok az indiai konyhának. Ma még egy lépéssel közelebb kerültünk a Pandzsab Tandoori étterem magas mércéjéhez: befőztünk néhány üveg saját chutney-t. A receptért köszönet a Kaldeneker Lekvárosház blognak! Az ott leírtakat igyekszem kiegészíteni a saját tapasztalataink alapján.
A hozzávalók tehát:
- 1 kg szilva
- 2 diónyi csíkokra felmetélt friss gyömbér (mi port tettünk bele, megfelelt)
- 10 dkg mazsola
- 30 dkg alma
- 3 gerezd fokhagyma
- 2 evőkanál currypor
- 40 dkg barnacukor (nálunk sima kristálycukor volt itthon)
- 2 teáskanál só
- 1,5 dl vörösborecet / almaecet, helyettesíthető
- 50 dkg vöröshagyma
- 1 db chili paprika / magyar erős piros paprika porítva
- 2 db egész fahéj
- 3 db csillagánizs (ezt mi kihagytuk, nem volt itthon...)
Az elkészítés nagyon egyszerű: az ecet kivételével az összes hozzávalót vágjuk föl kis darabokra és öntsük össze. Aki szeretné ezt a folyamatot gyorsítani, az a szilva-alma kettőst és a hagymát egy aprítógéppel darabolhatja, mi is ezt tettük. Miután Mirjam most kezdte el felfedezni a gyümölcsöket, az elmúlt két hónapban elég nagy rutinunk lett a gyümölcsök hatékony feldolgozásában...
A chutney igazi pikáns ízét két dolog adja: a bátyai házi erőspaprika (köszönjük, Kriszti&Gábor!), valamint a fűszerkereskedelem egykori központjából, a hamburgi Speicherstadtból beszerzett currypor. Ha összeállt, ahogy a fényképen is látszik, akkor 40 percen át intenzív kevergetés közben forraljuk, hogy ne égjen oda! A rutinosabbak a vulkánszerűen kitörő szósztól is védhetik a tűzhely 2 méteres körzetét.
Amit mindenképpen tegyetek meg: ellenőrizzétek, hogy a törlőrongy nem került-e túl közel a gázrózsához. Ha mégis, akkor kövessétek a nálunk jól bevált forgatókönyvet: a lángok láttán sikítás, égő ronggyal körbeszaladás, fújkálás az étel fölött, majd a konyhaszekrény irányában, végül egy hirtelen jött ötlettől vezérelve vízzel leöntés...
Ha mindennel készen vagyunk, már csak egy dolog van hátra: az ecet hozzáadása és újabb 5 perc forralás. Ezután forrón üvegekbe tölthetjük, és a lekvárokhoz hasonlóan levegőmentesen zárjuk le! 5 perc fejre fordítás után száraz dunsztban várja a reggelt a chutney.
Az íze pedig frenetikus, sőt orgazmikus :)
